Az intelligencia útvesztői

Az elmúlt évtizedekben az emberiség olyan technológiai fejlődést élt meg, amelynek mélyebb értelmezése még ma is izgatja a tudósok fantáziáját. A mesterséges intelligencia (Artificial Intelligence, AI) koncepciója és megvalósítása évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat, de vajon ténylegesen megértik-e a gépek azt, amit csinálnak, vagy csupán bonyolult algoritmusok és szimbólumok összessége az, amivel dolgoznak? Ezt a kérdést vizsgálja meg részletesebben a következő blogbejegyzés.

Szimbólumok és az értelmezésük

1956-ban két számítógép-tudós, Allen Newell és Herbert A. Simon létrehozott egy programot, amelyet “általános problémamegoldónak” (general problem solver) neveztek. A program alapötlete a fizikai szimbólumrendszer hipotézisén alapult. Úgy vélték, hogy a szimbólumok alapvető szerepet játszanak abban, ahogyan a világgal interaktálunk. Egy STOP tábla láttán tudjuk, hogy meg kell állnunk. Egy ‘A’ betű esetében tudjuk, hogy milyen hangot kell képezni. Egy szendvics látványa esetleg az evés gondolatát hozza fel. Az ő elképzelésük szerint, ha egy gépet arra programoznak, hogy összekösse ezeket a szimbólumokat, akkor az intelligenssé válik.

Az intelligencia illúziója

Azonban nem mindenki értett egyet ezzel az elképzeléssel. Ha egy autót arra programoznak, hogy megálljon egy táblánál, vagy egy számítógépet arra, hogy reagáljon a nyelvre, az még nem teszi azt intelligenssé. 1980-ban John Searle filozófus egy példával szemléltette, hogy bizonyos rendszerek intelligensnek tűnhetnek, de valójában csak mintákat követnek. A “kínai szoba” érvelése szerint képzeljünk el magunkat egy ablaktalan szobában, ahol csak egy levélnyíláson keresztül kommunikálhatunk a külvilággal. A szobában egy kifejezéskönyv és kínai szimbólumokkal teleírt post-it lapok találhatók. Ha egy kínai szöveget kapunk a levélnyíláson keresztül, a könyv segítségével válaszolhatunk, anélkül, hogy értenénk, mit írunk. Valójában csak a szimbólumokat párosítjuk össze.

A mesterséges intelligencia korlátai

Ez az elv hasonló ahhoz, amit ma a Siri vagy Cortana esetében tapasztalhatunk, amikor megkérdezzük tőlük, hogy érzik magukat. Valószínűleg azt válaszolják, hogy jól, de ez nem jelenti azt, hogy valóban érzelmekkel bírnának vagy értelmeznék a kérdést. Egyszerűen csak egy előre programozott választ adnak, mint a kínai szoba esetében a személy. John Searle szerint ezért a szimbólumok összepárosítása nem vezet igazi intelligenciához.

A valódi intelligencia felé

Annak ellenére, hogy a fizikai szimbólumrendszerek 25 éven át az AI alapkövének számítottak, végül túl sok időt és erőforrást igényeltek az összes szimbólum párosításához, ami egy idő után kezelhetetlen kombinációrobbanáshoz vezetett. A végtelen lehetőségek és a programozási válaszok összehangolása túl bonyolulttá vált, így a filozófusok, mint John Searle, úgy vélték, hogy ez az út sosem vezet az igazi intelligencia eléréséhez.

Következtetés

Összefoglalva, bár az AI fejlődése lenyűgöző és folyamatosan alakítja át a technológiai tájat, fontos megkülönböztetnünk a látszólagos és a valódi intelligenciát. Az igazi kérdés az, hogy a gépek valaha is képesek lesznek-e valódi értelmet és tudatosságot kifejleszteni, vagy csupán összetett szimbólum-feldolgozó eszközök maradnak. A jövő kutatásainak és fejlesztéseinek ezen a területen kell összpontosítaniuk, hogy valóban intelligens gépeket hozhassunk létre.